Az egyik legnagyobb hazugság, amit nagyon sokan elhittünk magunkról, hogy előbb tökéletesnek kell lennünk, és csak utána leszünk szerethetőek, értékesek vagy elég jók.
Majd ha lefogyok. Majd ha több pénzem lesz. Majd ha meggyógyulok. Majd ha már nem hibázom. Majd ha mindent tudok. Majd ha már magabiztos leszek.
És közben telnek az évek, mi pedig folyamatosan várunk arra a bizonyos pillanatra, amikor végre elégnek érezhetjük magunkat. Csak mi van, ha ez a pillanat soha nem fog eljönni?
Mi van, ha nem azért kellene előbb tökéletessé válnod, hogy végre szerethesd magad… hanem éppen fordítva? Mi van, ha már most is sokkal több vagy annál, mint amit elhiszel magadról? Mi van, ha a hibáiddal, a bizonytalanságaiddal, a félelmeiddel együtt is értékes vagy?
Mert az önbizalom nem azt jelenti, hogy mindent jól csinálunk. Hanem azt, hogy akkor is választjuk magunkat, amikor éppen nem érezzük magunkat tökéletesnek.
Én egyre inkább azt tanulom, hogy nem kell tökéletesnek lennem ahhoz, hogy értékes legyek. És őszintén? Sokkal nagyobb szabadság van ebben, mint az állandó bizonyításban.
Ha ma csak egyetlen dolgot vihetnél magaddal, legyen ez: Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy értékes legyél.